A mecseki uránbányászat újraindítását támogató álláspontot közkeletű hiedelmek határozzák meg, ezek sorában az első a tervezett bánya gazdasági jelentőségével kapcsolatos túlzó várakozás:

Pécsnek és a régiónak végre termelő tevékenységre van szüksége. A környezetvédők nem képesek ezt belátni, a gazdasági fejlődést kívánják megakadályozni. A mecseki urán kiaknázása fontos nemzetgazdasági érdek.

A bányanyitásra készülő ausztrál cég által közzétett információk alapján a mecseki uránbányászat újraindításának Pécs térségében valójában nem lenne jelentős gazdasági és munkaerőpaci hatása.

Megéri?

– Közel ötszáz fő foglalkoztatását tervezik. Összehasonlításként: a régi uránbánya fénykorában több mint nyolcezren dolgoztak a vállalatnál. A munkaügyi központ Pécsi Kirendeltségénél 10 ezer munkanélkülit tartanak nyilván, a munkaerőpiacról kiszorultak valós száma pedig ennél is több.

– Az érintett önkormányzatoknak fizetett „helyi adó 100 milliós nagyságrendű is lehet”. Összehasonlításként: Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata a 2012-es költségvetésében több mint hétmilliárd forint iparűzési adóbevételt tervez.

Összegezve tehát nem a Wildhorse Energy által közzétett adatok, hanem a nosztalgiából és a jelenlegi válságos helyzetből fakadó csodavárás alapozza meg azt a hiedelmet, amely szerint jelentős gazdasági és munkaerőpiaci hatása lenne a Pécs alatti uránbányászatnak. A bányászati „aranykor” nosztalgiával azonban az a helyzet, hogy a régi uránbánya jelentős városfejlesztő hatása nem a termelésnek volt köszönhető: az uránbánya fennállásának egyetlen évében sem tudott nyereségesen működni. Ez már a hatvanas évektől kezdődően nyilvánvaló volt, a Mecseki Ércbányászati Vállalat mindvégig állami támogatásból tudta fenntartani a termelést. Az állami támogatás ’88-89-ben már a vállalat saját árbevételének 242%-a volt.

Nem a termelő tevékenység és az abból származó árbevétel eredményezte Pécs ipari nagyvárossá fejlődését, hanem éppen fordítva, az erőltetett iparosítás, a Szovjetunió atomhatalmi pozíciója és a gazdaságossági szempontokat felülíró „békeharc” eredményezték Pécs és a Mecseki Ércbányászati Vállalat kivételezett helyzetét.

A régi uránbánya termelő tevékenysége természetesen rendkívüli volt (50 millió tonna kőzetet termeltek ki), de Uránváros nem ebből épült, hanem szovjet kölcsönből. A termelés mítosza mögött az ország adottságait meghaladó irreális erőfeszítések tették lehetővé a vállalat széleskörű, és a mai viszonyok között elképzelhetetlen mértékű támogatási tevékenységét.

A csodaváráson túllépve, a bányászatot tervező cég által ismertetett információkat érdemes figyelembe venni és azokat elemezni a mai viszonyok között. A cég számítása szerint 70 dolláros fontonkénti uránáron lehet gazdaságos a kitermelés, a korábbi éves termelés megduplázása mellett, a jelenlegi ár pedig tartósan 50 dollár körül van. Azonban jelentős olcsóbban kitermelhető uránkészlet van még máshol a világban. A mecseki urán csak rendkívüli költségekkel termelhető ki: a még bennmaradt ismerten gyenge minőségű ércért a korábbinál még mélyebbre kell lemenni és a korábbinál szigorúbb szabályozási környezet is növeli a költségeket. Véleményem szerint az uránbányászat újraindítása kapcsán számolni kell a más ágazatokban várható negatív hatásokkal (pl. turizmus, külföldi egyetemisták), és azokkal a nagyon hosszú távú környezeti hatásokkal, amelyek kezelését végül mindenképpen a társadalom fizeti meg. Végeredményben tehát az egyik oldalon nincsen sok minden. Gazdasági és munkaerőpiaci szempontból nem várható akkora pozitív hatás, ami Pécs és térsége komoly problémáival összemérhető lenne. Ugyanakkor egészségi, környezeti és városarculati szempontból egyértelműen károsnak minősíthető az elképzelés.

Reklámok